Blogunk átköltözött az Arsboni felületére. Korábbi cikkeink archívuma is onnét érhető el. 

(Ződi Zsolt) 

Hosszú előkészítés után jelent meg április utolsó napjaiban a Bizottság rendelettervezete a mesterséges intelligencia szabályozásáról. A dokumentum nagyon sok kételyt eloszlatott azzal kapcsolatban, hogy hogyan fog az EU viszonyulni az MI-hez. Kicsit szigorúbban, mint ahogy azt a legliberálisabb MI-pártiak szerették volna, de sokkal megengedőbben, mint amitől sokan tartottak. Ebben a bejegyzésben főként az igazságszolgáltatás területén „tevékenyekedő” MI-kre koncentrálok.

Az MI szabályozása nagyjából a 2010-es évek óta van az EU különböző intézményeinek napirendjén. Eleinte egyértelműen abban az összefüggésben, hogy az EU a két legnagyobb riválisához (USA, Kína) képest elmaradásban van az „adatipar” (data economy), és a „nagy adat” (big data) alkalmazások fejlesztését illetően, és ezeket minden eszközzel, (képzés, kutatás, közvetlen támogatás stb.) ösztönözni kell. Több anyag foglalkozott azzal a sajnálatos fejleménnyel is, hogy Európa nem fejlesztett saját nagy platformot, az európai polgárok szinte kizárólag amerikai közösségi média, online kereskedelmi, video-megosztó, stb. platformokat használnak.

Aztán 2017 táján felerősödtek azok a hangok, amelyek az MI etikai kockázatait kezdték hangoztatni. Létrejött a Mesterséges Intelligenciával foglalkozó Magas Szintű Szakértői Csoport (High Level Expert Group on Artificial Intelligence – AI HLEG) amelynek első dolga egy etikai kockázatokat taglaló dokumentum kibocsátása volt. Az európai MI fejlesztéseket felpörgetni vágyók – köztük én magam is – elkezdtem komolyan aggódni amiatt, hogy Európa „túlaggódja” az MI-t, és úgy jár majd, mint a platformok kapcsán: lemarad, leszakad.

A frissen megjelent rendelettervezet erre rácáfol. Előremutató, hogy az MI-ket négy kockázati osztályba sorolja, és a legkevésbé kockázatos osztály esetén semmilyen kötelező szabályozást nem alkalmaz. (Ilyen kis kockázatú rendszerek pl. a platformok ajánló algoritmusai.) De még a harmadik osztály, (pl. chatbotok, deepfake videók) esetén is csak tájékoztatási kötelezettséget ír elő. Az első osztályba (tiltott MI-k) pedig nagyon kevés MI-t sorol be. (Pl. a társadalmi pontozást megvalósító rendszereket, vagy a köztéri arcfelismerést, de ez utóbbi alól is egy sor kivételt enged, pl. bűnüldözési célok miatt.)

A második kategória (magas kockázatú, de megengedett MI-k) foglalja el a szabályozás nagyobb részét. Ebbe a kategóriába három nagyobb termékcsoport tartozik. Egyrészt azok a termékek, amelyekre egyébként is vonatkoznak bizonyos EU-s biztonsági szabályok, (mint pl. a játékok, vagy magasnyomású rendszerek). Másodszor olyan termékek, amelyeket egyébként is alá kell vetni ún. harmadik fél általi értékelésnek. (Pl. vasúti rendszerek, járművek). Amennyiben ezekben a termékekben az MI a biztonsági rendszer része (safety component), a szabályozás vonatkozni fog rá.

A blogbejegyzésem voltaképpeni témáját jelentő igazságügyi rendszerek a második főkategória (magas kockázatú rendszerek) harmadik alkategóriájába tartoznak. Ez a harmadik kategória a tervezet II. mellékletében található lista, amely nyolc területen „tevékenykedő” MI-t tekint magas kockázatúnak. Ezek közül némelyik konkrét ágazathoz köthető, (pl. az oktatás, vagy az ún. kritikus infrastruktúra területén található rendszerek), más kategóriák pedig ágazatokon átnyúlók, mint pl. a biometrikus azonosítást végző, vagy a vészhelyzet – pl. tűzeset, vagy tömeges baleset - esetén a priorizálást végző alkalmazások. Utóbbiak már természetesen érinthetik a tágabb értelemben vett jogszolgáltatás területét is, de ezekkel itt nem foglalkozom.  

A ténylegesen az igazságügyi területhez szorosabban kötődő MI-k az utolsó három pontban találhatók. Az első a rendvédelem (law enforcement) területe. Ide sorolhatók az egyéni, konkrét személyekre vonatkozó kockázatfelmérést és kockázat-becslést végző, illetve az áldozattá válás valószínűségét előrejelző rendszerek, a poligráfok és más hasonló, a bizonyítékok megbízhatóságát értékelő rendszerek, az elkövetők profilozása alapján a visszaesés valószínűségének kockázatát előrejelző rendszerek, és bármilyen más, természetes személyeket az adatvédelmi szabályok alapján profilokat felállító, ezekbe besoroló rendszerek. Itt találunk egy általános kategóriát is, amely bűncselekmények adatait elemzi annak érdekében, hogy „ismeretlen mintázatokat” és „rejtett összefüggéseket” fedezzen fel bennük.

A következő pontban a migráció-, menekült-, és határellenőrzés-menedzsment rendszerek találhatók, amelyek sok szempontból hasonlítanak a fenti, rendészeti rendszerekhez. (Pl. magánszemélyek kockázat-elemzését és profilozását végzik.)

A számunkra legérdekesebb kategória a melléklet utolsó pontja, amely a jogalkalmazásban és a demokratikus eljárásokban használt MI-ket tartalmazza, és egyetlen rövid mondatból áll: „olyan MI rendszerek amelyek a bírói munkát (hatalomgyakorlást) segítik (assist) a jog és a tények kutatásában és értelmezésében, valamint a jog alkalmazását konkrét tényállásokra.

Ezen utolsó kategória esetén még bizonyosan lesznek komoly értelmezési nehézségek, és szerintem ez a kategória kicsit túl tágra is lett hagyva. Ha az MI definíciójából indulunk ki, („gépi tanuláson, statisztikai elemzésen, vagy szabályalapú tudásreprezentáción alapuló, ember által meghatározott  célokat önállóan követni képes rendszer”), majd ezt az igazságügyi rendszerekre vonatkozó definíciót nézzük, („jogi kutatást végző rendszer”), ebbe egy gépi tanulási elemeket tartalmazó egyszerű jogtár is beletartozhat. Ha ez így van, az ezeket a rendszereket gyártó és forgalmazó cégek komoly engedélyeztetési és bürokratikus akadályokkal kell szembenézzenek a közeljövőben. Ezekről a konkrét szabályokról a követkető blogbejegyzésben írok majd.

Blogbejegyzésünkben Anglia és Wales igazságügyi rendszerének egy, az online tér felé nyitó újítását, a kisebb büntetőügyekben alkalmazható Egységes Igazságszolgáltatási Eljárást mutatjuk be, amely a kezdeti kritikus fogadtatás ellenére egyelőre úgy tűnik, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és még a covid járvány sem tudta megbénítani.

Anglia és Wales igazságügyi rendszerében már régebb óta igyekeznek a hagyományos tárgyalások számát visszaszorítani azokban az ügyekben, amelyekben ez nem feltétlenül indokolt, egyszerűbben is elintézhetők lennének. E folyamatnak egy viszonylag friss eleme, a 2015 áprilisában bevezetett Egységes Igazságszolgáltatási Eljárás (’Single Justice Procedure’) a kisebb súlyú bűncselekmények egyszerűsített elintézésére nyújtott lehetőséget.

Anglia és Wales igazságszolgáltatási rendszere nem különbözteti meg a bűncselekményeket és a szabálysértéseket olyan élesen, mint a magyar jog, így a békebírónak alaphelyzetben a legcsekélyebb ügyben is személyes jelenlét kötelezettségével kellett tárgyalást tartania, a terhelt itt nyilatkozhatott, beismeri-e a bűnösségét vagy sem. Az Egységes Igazságszolgáltatási Eljárás keretében a kizárólag nagykorúakkal szembeni, szabadságvesztéssel nem büntethető bűncselekmények intézhetők el, amennyiben az ügyész ezen eljárási forma mellett dönt. Az egyesbíróként eljáró békebírónak lehetősége nyílik a felek távollétében, személyes meghallgatásuk nélkül, az iratok alapján dönteni. Garanciális szempontokra figyelemmel a terheltnek természetesen továbbra is fennmarad a joga a tárgyalás tartására, amennyiben úgy kívánja, a bíróság köteles tárgyalást tartani, de erről a jogáról kifejezetten le is mondhat. A békebíró a tárgyalásról lemondás esetén is dönthet úgy, hogy mégis a hagyományos tárgyalási útra tereli az ügyet, amennyiben azt szükségesnek érzi.

Amennyiben a terhelt a megadott határidőn belül nem nyilatkozik a bűnössége kérdésében, úgy tekintik, lemond a tárgyalásról, és a meghallgatása nélkül dönt.

Ez az eljárás a 2015-ben bevezetett formájában is felgyorsította a kisebb súlyú bűncselekmények elintézését, ugyanis sokan éltek a lehetőséggel, hogy postai úton ismerjék el bűnösségüket, így a békebíróságoknak (magistrates' courts) nagyobb kapacitásuk maradt a komolyabb súlyú és bonyolultabb ügyekre.

Az új eljárás sikerességére tekintettel az igazságügyi minisztérium 2016-ban javaslatot tett Egységes Igazságszolgáltatási Eljárás online üzembe helyezésére. A javaslat indokolása szerint évente körülbelül 890.000 (ez az összes békebírósághoz kerülő ügy fele) olyan, szabadságvesztéssel nem büntethető, beazonosítható sértett nélküli ügy van, amelyek nagy része az Egységes Igazságszolgáltatási Eljárásban elintézhető.

A vádlottak az elektronikus út megnyitásával az ügyüket teljesen online, gyorsabban és egyszerűbben intézhetik, a kiszabható büntetés ismeretében tehetnek beismerő vallomást, akár azonnal is kiegyenlíthetik a büntetést. A felület a terheltek számára felhasználóbarát, könnyen átlátható és kezelhető, az állam szempontjából költséghatékony, a békebírákat és jogi képviselőket pedig mentesíti a rutinmunkától.

Az online eljárás a hagyományoshoz hasonlóan indul. A terhelt postán értesül a vádemelésről, az értesítés (’notice’) megjelöli a vádemelőt (ez lehet például a rendőrség vagy a BBC finanszírozására előírt kötelezően fizetendő licencdíj meg nem fizetése esetén a TV Licensing), illetve tartalmazza a szükséges kioktatást arról, hogyan tehető online formában vagy hagyományos postai úton vallomás. Az értesítés átvételét követően a vádlottnak 21 napja van arra, hogy egy online felületre belépve válaszoljon. Amennyiben nem nyilatkozik a bűnösség beismerése kérdésében, a békebíró a vádlott meghallgatása nélkül dönti el az ügyet, a bűnösség megállapítása esetén a terhelt elesik a beismerés mint enyhítő körülmény javára értékelésétől is.

(A kép forrása: https://insidehmcts.blog.gov.uk/2017/08/17/making-a-plea-online-for-traffic-offences-has-got-easier/) 

Amennyiben a vádlott beismeri az online rendszerben a bűnösségét, eldöntheti, akar-e tárgyalást vagy sem. Ha az előbbi lehetőséget választja, idézést kap, és a meghallgatáson a békebírónak személyesen is előadhatja észrevételeit, nyilatkozhat személyi körülményeiről. Ha nem kíván elmenni a tárgyalásra, kérheti a büntetése mérséklését, és megjelölheti miért. Ezután a békebíró a rendelkezésre álló adatok alapján szabja ki a büntetést, amelyről írásban tájékoztatják a vádlottat.

Amennyiben a vádlott ártatlannak vallja magát az írásbeli felszólításra, idézést kap, és mindenképpen meg kell jelennie személyesen a bíróság előtt.

A rendszer kidolgozásakor gondoltak az online térben járatlanokra is, támogatott digitális rendszert biztosítanak mindazoknak, akik online szeretnének nyilatkozni a bűnösségük tárgyában, de az valamilyen oknál fogva nem áll módjukban.

Jól látható, hogy az állam az online Egységes Igazságszolgáltatási Eljárással nem kényszerítette rá a polgárait az elektronikus út használatára, hanem csupán további lehetőségként biztosította azt; az állampolgárok pedig a kezdetektől nyitottnak bizonyultak az elektronikus bűnösségbeismerésre. A békebírók az eljárásban elektronikusan kapják meg az ügyiratokat, bizonyítékokat, a folyamat így gördülékenyebb, kisebb a hibázás lehetősége, gyorsabb és költségkímélő is.

Mint szinte minden újítást, ezt is érték kritikai támadások, alapvetően a tisztességes eljáráshoz való jog potenciális sérelme miatt. Az ellenzők szerint az eljárásban nincsenek kellő biztosítékok a jogi tanácsadásra és arra, hogy az angol nyelvet nem értők ne legyenek hátrányban. Az online rendszer szerintük a hatékonyságot és a felhasználóbarát formátumot a tisztességes eljárás és igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés fölé helyezi.

Konkrét kifogásként megfogalmazták, hogy az online bűnösség beismerésnél nem tájékoztatják kellő mértékben a terheltet arról, milyen következményekkel járhat a priusz (például nem utazhatnak az Egyesült Államokba a vízummentességi program keretében), továbbá, hogy a terhelt valódi kontroll nélkül nyilatkozik írásban arról, megértette a figyelmeztetéseket, nem győződik meg róla senki, hogy ez valóban így van-e. A konkrét segítségkéréshez a félnek aktívan tennie kell. A Fair Trials nemzetközi emberi jogi szervezet további garanciák bevezetését szorgalmazta a tárgyalás tartása nélküli büntetőügyekben, úgymint az ügyvédi segítség kötelező igénybevételét és bírói felülvizsgálatot.

A negatív vélemények értékelésekor ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a csekély súlyú ügyekben akkor sincs kötelező ügyvédi képviselet, ha a bíróság személyes jelenléttel tart tárgyalást, továbbá véleményes, hány jogi képviselő tájékozott annyira egy harmadik ország vízumrendszerében, hogy ténylegesen még arra is kiterjedő széles körű tájékoztatást nyújtson a védencének.

A felhasználói elégedettség a jogvédő szervezet szerint nem mérőfoka az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek, amely állítás szintén vitatható, hiszen a tág értelemben vett igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek fontos eleme az állampolgár kellő ismeretekkel való felvértezése, hatékony tájékozódása ill. ennek biztosítása. Jelen esetben a hagyományos postai út mellett egy újabb lehetőséget kaptak a terheltek, amelyet az interneten kiterjedt és könnyen érthető tájékoztató anyagokkal támogatnak.

A koronavírus mindenesetre az Egységes Igazságszolgáltatási Eljárás létjogosultságát igazolta: míg rengeteg állami funkció megakadt, a csekély súlyú büntetőügyek intézésében nem tapasztaltak számottevő késedelmet, hiszen a munkát távolról is, rugalmasan tudták ellátni. Megmaradt az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, továbbá biztonságban, egymástól távol tartották az igazságszolgáltatásban dolgozókat és az eljárások alanyait.

 2020 áprilisában a bíróságok igazgatásáért felelős Őfelsége Bírósági és Közigazgatási Döntőbírósági Szolgálata (HM Courts & Tribunals Service, HMCTS) felülvizsgálta, és a COVID-19 előírásokhoz igazította az egységes igazságszolgáltatási eljárás értesítését. 2020 júliusától pedig az eljárás hatálya kiterjedt a járványügyi szabályok (pl. maszkviselési szabályok megszegése, üzletek jogellenes nyitva tartása, nagy összejövetelek szervezése) szabálysértéseire is. Az átláthatóság, nyilvánosság növelése érdekében az ebben az eljárási formában folyamatban lévő ügyek listája online bárki által hozzáférhető, a médiának részletesebb listát küldenek, és kérésre az ügyek kimenetéléről is tájékoztatást nyújtanak.

 A fejlesztések most a Közös Platform (Common Platform) 2021 végére ütemezett befejezésére irányulnak, a felület egyelőre 26 bíróságon működik. A bírósági dolgozók, az ügyészek és a védők a büntetőügyekkel kapcsolatos információkat a készülő digitális ügykezelő rendszeren, egyetlen felületen tudják majd kezelni és megosztani egymással, amely egyszerre szolgálja az ügyek hatékony intézését és az eljárás alanyainak kényelmét. 

(Ormai László)

A magyar közigazgatásban és a bíróságokon is nagy lépések történtek az elektronizáció felé, de sok esetben még csak félúton járunk. Meg kéne tenni a következő bátor lépéseket azokon a területeken, ahol az automatizáció mindenkinek csak előnyöket tartogat.

Kb. 1,5 évvel ezelőtt egyik ismerősöm síbalesetet szenvedett Ausztriában. Neki a karja, a baleset másik érintettjének – aki osztrák állampolgár volt – lába törött el ütközésük alkalmával. Mindkét fél a másikat okolta a balesetért, egyik sem ismert el, hogy ő lett volna a hibás. A helyzetet bonyolította még, hogy ismerősöm annak ellenére elfelejtett utasbiztosítást kötni, hogy egy magas presztízsű jogi iroda munkatársa. Az ügy végül az osztrák bíróságra került. A bizonyítási eljárás azonban több alkalommal is akadályokba ütközött legfőképp azért mert a COVID helyzet miatt nem kerülhetett sor személyes tárgyalásra. Így a bíróság a mai napig nem tudta még érdemben lezárni az ügyet. Pedig a technológiai lehetőségek valójában már most is adottak arra, hogy az érintett felek személyes megjelenését nélkülözve (szakértők online meghallgatásával, lemodellezve a balesetet), érdemi határozat születhessen az ügyben.   

Más területeken ugyanakkor komoly lépések történtek ebbe az irányba. Magyarországon például az elmúlt években csendes forradalom zajlott a közigazgatásban. Egyre jobban teret nyert az elektronikus ügyintézés, a hatósági ügyek távolról, egységes elektronikus platformon és keretrendszeren belül történő kezelése. A Szabályozott Elektronikus Ügyintézési Szolgáltatások (SZEÜSZ) bevezetése révén az e-közigazgatási szolgáltatások nagy részben átvették az eddig papír alapú ügyintézési folyamatok szerepét, aminek köszönhetően gyorsabban, költséghatékonyabban és ügyfélorientáltabban lehet ügyeket intézni. Jelen pillanatban kb. 2 500 féle hatósági ügy intézhető elektronikusan. A helyzet tehát sokat javult, de még korántsem ideális, hiszen  az elektronizáció több esetben jelenleg is csak a hatósági ügyek elektronikus úton történő kezdeményezését biztosítja, az ügyintézés további részében vagy az ügyfél részéről válik szükségessé a személyes jelenlét vagy pedig a hivatalban szükséges az ügy elintézése érdekében olyan „back office” manuális munka, ami attól hogy nem látszódik, még jelen van.

Hasonlóan felemás a helyzet a peres igazságszolgáltatással is. A magyar igazságszolgáltatásban 2018 január 1-jétől kezdődően kötelező érvénnyel került bevezetésre a rendes bíróságoknál az E-per intézménye, amely lényegében elektronikus úton való bírósági kapcsolattartást jelent, vagyis azt, hogy az eljárásban érintett felek nem papír alapon, hanem elektronikus úton nyújtják be kérelmeiket a bíróság felé és a hatóság is ilyen módon lép velük kapcsolatba. A rendes bíróságok E-per intézménye azonban döntően a kapcsolattartás elektronizálására korlátozódik, online bírósági eljárásokra – néhány kevés kivételtől eltekintve – lényegében nem kerül sor, nem igazán alkalmazzák hazánkban ezeket.

A cégbíróságok ugyanakkor már előrébb járnak: az elektronikus cégeljárásban 2008. július 1-jével kezdődően kötelező érvénnyel elektronizálták és egyben digitalizálták az eljárást, amelynek köszönhetően a papír alapú cégeljárást teljeskörűen felváltotta az elektronikus cégeljárás. A cégeljárás elektronizációját nagy mértékben elősegítette az, hogy döntően olyan típusú eljárásokról beszélünk, amelyek tömegesek, ismétlődőek, formalizáltak, az egyedi szempontok érvényesítésére nem, vagy csak csekély mértékben van lehetőség. Az elektronizálás bevezetésével – amennyiben részletes és pontos modellezés előzi meg az informatikai fejlesztést – szinte teljesen kiküszöbölhetőek a hibák és korrekciós igények, amelyek a manuális beavatkozások alkalmával hatványozottabban jelentkezhetnek. Emellett csökken a feladat megoldására fordított egységnyi idő és nem elhanyagolhatóan csökkenek az adminisztrációs terhek is, javul a szolgáltatás minősége is. Az elektronizálás folytán felszabaduló erőforrásokat pedig további folyamatokban lehet hatékonyan és értékteremtő módon felhasználni.

A technológia fejlődés megmutatta azt, hogy amikor igazságszolgáltatásról beszélünk – akár a rendes bíróságokra, akár cégbíróságokra gondolunk – már nem épületeket, szobákat, személyeket kell hogy lássunk. Nem időablakokban kell már gondolkodni – tárgyalás csütörtökön 9-től 10-ig – hiszen az online ügyek bármikor intézhetők, és nem is abban, hogyan lehet megoldani a személyes megjelenést egy adott tárgyaláson. Az illetékességi szabályok is értelmüket vesztik: a kérelmeket egyetlen portálon, vagy ügyintézési platformon lehet benyújtani, az ügyeket automaták oldják meg, vagy osztják szét az ügyintézők között. Ha így gondolkodunk hamar világos lesz, hogy a növekvő ügyterhek megoldása érdekében nem a személyi állomány növelése az előremutató megoldás.

Visszakanyarodva a cikk elején említett Ausztriához, lássunk innét egy példát egy teljesen más területről. A Kft. alapítás ügytípusán keresztül szeretnék bemutatni egy korszerű technológiai megoldást. Az osztrák jog a Kft. alapításánál már jelenleg is lehetővé teszi az elektronikus (online) cégalapítást, illetve az alapító okirat elektronikus közjegyzői okiratba való foglalását. Az eljárás lényege, hogy amikor az alapító tagok elhatározzák, hogy céget alapítanak, az alapítást pedig online módon szeretnék lebonyolítani, akkor az eljárásba kötelezően bevonandó közjegyző biztosít számukra egy videokonferencia szobát. Ez a szoba szolgál arra, hogy a felek állandó online jelenléte és bevonása mellett a közjegyző elkészítse az alapító okiratot és egyben elvégezze az alapítók beazonosítását is az általuk bemutatott személyi azonosító igazolványok alapján. Közjegyzői tevékenységről szóló törvény 69b. §-a értelmében, a „közjegyzői okirat rögzítésekor valamennyi félnek vagy fizikailag jelen kell lennie a közjegyző előtt, vagy pedig valós időben, optikai és akusztikus kétirányú kapcsolaton keresztül kapcsolódnia kell a jegyzőhöz és a többi félhez elektronikus kommunikációs eszköz használatával. Ha a kapcsolat ideiglenesen megszakad, a közjegyzőnek szünetet kell tartania a közjegyzői aktus létrehozásával, és csak akkor kell folytatnia, amikor a kapcsolat teljesen helyreáll”. Amint ezek megtörténtek és elkészült az elektronikus irat, az alapítók elektronikusan aláírják a dokumentumot. Ezt követően a közjegyző is ellátja elektronikus aláírásával a szerződést. Így lényegében egy valódi, eredeti elektronikus közjegyzői okirat jön létre, amit a közjegyző a szükséges egyéb dokumentumokkal együtt egy erre szolgáló portálon keresztül (Elektronikus Jogforgalmi Portálon - Elektronischer Rechtsverkehr – ERV) be is nyújt.

(Osztovits András) 

Kínáról az első asszociáció még a jogászoknak sem a kifinomult, hatékony igazságszolgáltatási rendszerük. Az európai szemmel nehezen megérthető államhatalmi berendezkedésű országban a gazdaság fejlődése egyre nagyobb nyomás alá helyezte a kínai bíróságokat, hogy azok átlátható módon, kiszámíthatóan működjenek: az igazságszolgáltatásnak követnie kell a gazdasági változásokat, a társadalmi együttélés alakulását. Ez vezetett végül el egy hatalmas digitalizációs projektig, benne három internetbíróság felállításával.

Az egész világon Kínában van a legtöbb internet felhasználó, számukat 2019-ben több mint 800 millióra becsülték, ami mások mellett az e-kereskedelem fejlődésének, a hagyományoshoz képest olcsóbb online vásárlás népszerűségének is köszönhető.

A kínai igazságszolgáltatás átfogó reformjának első lépése a 2009-ben indult „átlátható igazságügy” (si fa gong kai) projekt volt, amelynek részeként központilag, az egész országra kiterjedően létrehozták a bírósági ítéletek nyilvános adatbázisát (https://wenshu.court.gov.cn), ami később további három adatbázissal egészült ki: bírósági végrehajtás (https://zxgk.court.gov.cn), bírósági eljárásokkal kapcsolatos információk (https://splcgk.court.gov.cn/gzfwww/) és bírósági tárgyalási jegyzékek (http://tingshen.court.gov.cn). Az igazságszolgáltatás kérdése a legmagasabb politika szintre jutott, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága 2014-ben határozatot fogadott el „a jogállamiság átfogó előmozdításával kapcsolatos néhány fontos kérdésről”, amelynek célja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés hatékonyságának növelése volt. A reform részleteit a 2016-ban elfogadott ötéves fejlesztési terv tartalmazta, amely az okos bíróságok összefoglaló elnevezést kapta. Megindult a bíróságok hatalmas léptékű digitalizációja és három „internetbíróság” próbaüzeme.

Az első, kizárólag online módon működő és elérhető bíróságot 2017-ben az ország e-kereskedelmi központjában, Hangcsou-ban, a másik kettőt pedig 2018-ban Pekingben és Kuangcsouban hozták létre. E három bíróság együtt 2019 végére 1,2 millió jogvitát fejezett be. A Hangcsou-i Internetbíróság az internettel lazán összefüggő, Hangcsou város elsőfokú bíróságainak hatáskörébe tartozó ügyek közül hat ügytípus elbírálására kapott felhatalmazást: internetes vásárlások, szolgáltatások, fogyasztási kölcsönök és egyéb szerződéses jogviták; internetes szerzői jogok tulajdonjogával és megsértésével kapcsolatos jogviták; online személyiségi jogsértésekkel kapcsolatos jogviták; az online vásárlásból eredő termékfelelősségi jogviták; domain névvel kapcsolatos jogviták; az internethez kapcsolódó szabályozásokra vonatkozó közigazgatási jogviták.

Az internet bíróságok tervezése és tesztelése során kiemelt figyelmet fordítottak arra is, hogy beépítsék az internetes technológiákat a hagyományos bírósági eljárásokba. A Hangcsoui Internet Bíróságnál a platformtechnológiát használták az online peres eljárás, az online közvetítés, az elektronikus bizonyítéktárolás, az online dokumentumszolgáltatás, az online végrehajtás és az online ítélet közzétételéhez használt portálok kialakításánál. Újdonság volt a streaming technológia bevezetése, amely a tárgyalás (meghallgatás) vizualizálásával csökkenti a fizikai és érzelmi távolságot az igazságszolgáltatás és a felek között. Végül meg kell említeni az internet bíróságok fejlesztései közül a mesterséges intelligencia és a robottechnológiák alkalmazását az automatikus döntéshozatal megkönnyítése érdekében.

A robottechnológiák közül a robotizált folyamatautomatizálást használják, virtuális bírónak nevezve őket, akik megszakítás nélkül, napi 24 órában, a hét minden napján dolgoznak, ötször hatékonyabban, mint „kézivezérlés” esetén. Ezek a folyamatrobotok nem csak az emberi döntéshozatali folyamatokat, hanem az egyes bírák sajátos írásmódját is képesek utánozni.

Az első évek tapasztalatai alapján is jól érzékelhető, hogy az online platformok legújabb generációja, az internet bíróságok átalakítják a jogászok hagyományos szerepét. A bírák az eljárások proaktívabb szereplőivé válnak, és olyan kombinált funkciókat látnak el, mint konfliktuselemzés, megelőzés és rendezés. A bírák ennek megfelelően inkább ellenőrzik az eljárási cselekményeket, mintsem döntéshozóként járnak el. A felek pedig egyre inkább a megoldási lehetőségek szolgáltatási központjaként, és egyre kevésbé az ítélet meghozataláért fordulnak a bíróságokhoz. A technológiai fejlesztések megelőzték a kínai bírák oktatását, így most egyre több képzés indult számukra, hogy megfelelően tudják értelmezni az online adatokat, használni a mesterséges intelligencián alapuló programokat, fejlesszék a digitális írástudásukat. A bírák mellett az ügyvédek is tapasztalják, hogy az új technológiák alkalmazása kihívás elé állítja hivatásukat: mivel egyre több automatizált rendszer képes jogász szakember közreműködése nélkül a konkrét jogvita megoldására, vagy egyezségi javaslatok kidolgozására, az ügyvédek szolgáltatásai, szaktudása egyre inkább kiiktatható.

Az adatintenzív technológiai eszközöknek köszönhetően az adatok gyűjtése és elemzése lehetővé teszi az igazságszolgáltatás számára, hogy ne csak a hagyományos vitarendezési eljárásokat racionalizálja és javítsa, hanem azt is felismerje, miért és milyen módon fordulnak elő konfliktusok. Ez a folyamat elvezethet odáig, hogy a bírósági eljárások reaktív szemlélete, az egyéni követelések megoldása, proaktív vitamegelőzési funkcióra alakuljon át, elősegítve a jogalkotás reagálásának hatékonyságát is.

A kínai internet bíróságok egyértelmű sikere mellett számos megoldásra váró kérdés is van, így pl. hiányzik még az online platformok egységes adatvédelmi szabályozása és nyitott kérdés az is, hogy a költségigényes fejlesztésekben milyen mértékben vegyen részt a magánszektor. Az mindenesetre jól látszik, hogy amíg Európában ezeken a szabályozási kérdéseken még csak gondolkodnak, addig Kínában az online platformokon alapuló, asztali és mobil eszközökről bármikor elérhető, jogászok nélkül használható, gyors és hatékony internet bíróságok már megvalósultak, új dimenzióba helyezve ezzel a kínai igazságszolgáltatással kapcsolatos asszociációkat.